2021. július 15., csütörtök


"Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem, számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörűséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor karjaimba szorítlak, akkor is kereslek, sohasem vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a lehetetlent és a végtelent kívánom." - Anatole France






2016. július 2., szombat

Suli logó

Közben a sulinak terveztem egy logót, mert nem volt neki ... 




... és ki is tették.


Kiállítás és könyv ...


Kiállították egy képem Aradon.
Sajnos, nem tudtam elmenni. 




Csilla barátnőm és az ősz hangjai ... 

................................................................................................................................................................

.... és megjelent egy zenei könyv a képeimmel.




... és erre a bemutatóra sem tudtam elmenni. :( 

Emlékezés ...

Mintha megállt volna az idő ... 

... a tanítás.
... a gyerekek.
... a háztartás.
... a főzés.
... a kert.
Egyszóval a hétköznapok unalmas állóvízre sodortak. Persze mélységekig tele volt hullámokkal, sírással, kacagással, de inkább aggodalommal és idegeskedéssel. 

Alig fotóztam! :( 

Próbálok visszaemlékezni ...
Igen, még közben volt egy Alattyán :) :))) Egy ódon kastély az összeomlás határán és egy fiatal fotós, aki engedte, hogy újra kiéljem Vermeer-i vénám. Az egész kastély tőlem zengett annyira nevettem. Ilyenkor élek igazán! A fejemben volt a kép, csak be kellett állítanom, át kellett adnom az érzést és tudtam, hogy sikerülni fog. 













Az egy másik kérdés, hogy mennyire tetszik ez másnak,
                                                                                            de számít ez? :) :))) 





..............................................




Közben a lányok készültek a fotózáshoz. ;) 
Ez életem első szelfije. :) :)))) 
... és még sminket is kaptam hozzá. :) :)))





Valahol ... 

....................................................................................................................................................................................................................



Aztán volt Mártély is ... vegyes érzésekkel.



A fb virtuális világa eléggé magával ragadott ... SOKÁIG ... ... és azt hiszem Mártély volt az ébredés pillanata.
Szép vagy csalódott?
Egyik se ... csupán a nyerseség íze. ...

                                               Só nélkül. :) :)))



2015. július 16., csütörtök

Makró 2015

Tél ... 

















Tavasz ... 






















Nyár ...
























... lesz még folytatás. :)









Kolozsvár

Hogy is indult? Á, már emlékszem. Úgy, hogy együtt ment volna a család Erdélybe és Kolozsváron megálltunk volna a találkozó miatt... de aztán egy röpte kőnek köszönhetően teljesen megváltozott minden. Vagy ahogyan mondani szokás, fordult a kő... vagy mi? nah, mindegy... :) :))) Ezekben a szólásokban mindig nagyon jó vagyok. ;) 

...és már mondtam is volna le az egész találkozót, hogy immáron nincs mivel mennem, mert kiröpült a szélvédő és még legalább 1 hét amíg újat tudnak tenni. ... Mire Ő? 
- Hát akkor menjünk ketten kocsival. 
- Ketten??? Kocsival? Két nő??? Á, nem!! az veszélyes, stb..bla-bla-bla... de aztán annyira felpörögtem a tudattól, hogy megint veled lehetek, hogy igenis... igenis... menni kellett!! :)

Már előre elterveztünk mindent. Hogy majd szépen kialusszuk magunkat és majd szépen pihenten indulunk együtt Abonyból. Hát persze... csak előbb kidumáltuk magunkat úgy kb hajnali kettőig... aztán reggel dupla kávéval indítottunk ... azt hiszem...

...és persze elterveztünk, hogy majd végig bőg a zene és húúú de jó buli lesz...



... amiből az lett, hogy az út alatt is végig dumáltunk... és egyáltalán nem volt zene. Így is kiválóan tudtunk nevetni és bőgni egyaránt. Elvégre legalább 25 évet kellett bepótolnunk. Ott folytattuk ahol abbahagytuk... és talán még közelebb...



 ... csak annyi változott, hogy még hülyébbek lettünk. :) :))) 




Mint a kutya a farkának, úgy örültünk egy -egy kacatnak ami emléket csalt elő ...
A terem ahol sokat gyakoroltam az első emeleten.


Íme, ahol Peti dolgozott a suli udvarán.
A folyosó ahol épp meglógtam román óráról vagy
amikor a frissen dauerolt hajamat jéghideg vízzel mostam le.
A bujdosó helye. :)

Ahová jó volt újra belépni.

A koncertterem.
Feljárat a tantermekhez.


A menza helye.



Csillu tesó :)

:)

Ha azt hiszed beengedtek a koleszba, akkor tévedsz.
Itt semmi nem változott. 

Kolesz rácsok.

Télen sötétben, hidegben, levágott ujjú kesztyűben, patkányok közt ...
...gyakoroltam. Itt lent a pincében.

Edici otthona sem a régi. :(

Edici nagynéném és Peti volt a családi támaszom.
Sajnos, már mindketten elmentek. 
Az ölelésük és a biztatásuk viszont velem maradt.



A zene volt a mindennapi kenyerünk. Más úgy sem volt.
Max penészes kenyér és ragadós hús. 

... és a szeretet. 



Az elmondhatatlan szeretet-emlékekből pár:

... egymásnak voltunk testvérei.
... Edici tojásomlettje maga volt a mennyország.
... Peti viccei és gondoskodása. 
... nőnapi virág az iskolapadban.
... meglepetés szendvicsek az iskolapadban.
... egy zacskó eper és egy üveg tejföl.
... koncertek virágai.
... ölelések, pillantások, séták. 
... kakaó, tejpor, cukor, víz. 
... esti tévézés a padokon. 
... mások türelme irányomban... a hajam. :) :)))




Hogy még édesebb legyen az emlékezés. :) 

Igaz barát, lelki társ, tesó helyett tesó... és még sorolhatnám, hogy mi vagy nekem.
Minden közös... de leginkább a sorsunk. :) 

LOVE...